Jenny (19) és Alexandra (22) nehezen értelmezhetőnek tartja az el nem fogadott költségvetésen végrehajtott kiigazítás fogalmát, azt pedig nem hogy a jogállamból, de a józan ész világából kimutató döntésnek tartja, hogy a korábban teremtett feltételek ellenére magánnyugdíjpénztár-tagságát megőrzőket visszamenőleg újra bünteti a kabinet. “Csak annyit tudunk erre mondani, hogy itt már jogos a kurva anyádat” - mondták el kérdésünkre egybehangzóan.
Orsit (23) kifejezetten aggasztja, hogy a 2012. évi költségvetési tervezésből még mindig nem látszanak az elképzelések, pusztán az új bevételi és költséglefaragási szándékok. “Komplex pénzügyi tervezést egyelőre nem látunk, eddig kizárólag ennek egy szeletéről, a cashflow-tervezésről esett szó, vagyis arról, hogy milyen összegekben gondolkodik a kormány. A tervezett egyenleghez azonban végtelen számú belső kombináció vezethet.” - mondta el az elemző. Előadása keretében világossá tette, hogy a valódi kérdés az lesz, hogy a hosszabb távú növekedést milyen forrásokra támaszkodva tervezi meg a kormány, mekkora mozgásteret hagy a gazdaság számára, milyen ösztönzőkkel igyekszik serkenteni a vállalkozói kreativitást, az innovációt, az értékteremtés centrumait. “A 2010-ben elkezdett rövid távon hatni kezdő belső fogyasztásra alapozott növekedési terv nem működött, ezért más irányban kell gondolkodni, de mindezt úgy, hogy a nem működő múltbeli intézkedések mai költségvetési hatásaira is legyen fedezet” - tette hozzá.
Ivett (19) a 2012. évi költségvetés hosszabb távú következményeire hívta fel a figyelmet. “A magyar gazdaságpolitika elmúlt három évtizede expanzív és restriktív költségvetési időszakok hullámzásáról szólt. A mindenkori döntéshozók gondolkodásából hiányzik a stratégiai gondolkodás és az őszinteség, aminek következtében mára eltorzult gazdálkodási kultúra nehezíti a hatékony gazdaságpolitika kialakítását. A választások közeledtével rendszeres kiáramlás-sokkok érik a költségvetést, aminek következtében a választási ciklusok első harmadában jelentős jövedelemátrendezésekre van szükség. Az egymást követő kormányoknak így nagyon szűk mozgásterük van értékeik érvényesítésére, lényegében azt dönthetik el, mely társadalmi rétegeket terhelik meg nagyobb arányban. Ezzel együtt a restriktív sokkok áttételesen minden csoportot elérnek a megugró árakon és infláción keresztük.” - mondta el az elemző. Újságírói kérdésre kifejtette, hogy a mai helyzet annyiban más, hogy a nemzetközi bizalom megroppanása miatt nem várható olyan környezeti konjunktúra, ami Magyarország exportteljesítményén keresztül ellensúlyozni tudná a fékezést. “Ettől veszélyesebb a mai megszorítás, mint a korábbiak. A külső kereslet megzuhanásával olyan hazai kapacitások is le fognak épülni, amelyek 3-5 év múlva, amikorra a világgazdasági növekedés új keresleti centrumai elkezdik élénkíteni a globális keresletet hiányoznak majd a hazai kínálatból. Nem fogunk tudni felszállni a megújult vonatra, így a magyar gazdaság lemaradása tartóssá válhat” - tette hozzá.
Anett (26) elhibázott szerkezetűnek tartja a kormány 2012. évi költségvetési tervét, mert az hosszabb távon fogja meghatározni a hazai gazdaság teljesítőképességét, amellett kiszolgáltatottá teszi Magyarországot egy lehetséges európai vagy észak-atlanti recesszió idejére. “Már 2010-ben, az egykulcsos SZJA bevezetése előtti elméleti viták idején nagyjából konszenzus alakult ki az elemzői közösségben arról, hogy a Laffer-görbe nem fog működni a magyar piacon. A kormány megpróbálta, majd belebukott, de az igazi probléma az, hogy nem hagyott magának mozgásteret. A 2011. évi költségvetést a végletekig feszítve tervezték meg, a lehetéges végső finanszírozókat elküldték. A következményeket ismerjük, 250, majd 130 milliárdos zárolás a folyó évben, vélhetően elhalasztott ÁFA-visszatérítés az Európai Bíróság döntése értelmében, a külső hatásokkal együtt 1% közelébe lassuló gazdasági növekedés.” - mondta el lapunknak az elemző. Magazinunk a következő hetekben számos szakértő megkérdezésével elemzi majd közelről a 2012. évi költségvetés tervszámait.
Eszter (20) reméli, hogy érdemi diskurzus alakulhat ki a kormány által tegnap nyilvánosságra hozott három gazdaságstratégiai dokumentum alapján az otthonteremtésről, a külgazdaságról és a turizmusról. “Az állam új, válság utáni továbbfejlesztett szerepét az egész világon keresik. Közben egyre többet tudunk a szociális ügyek és a mobilitás szerepéről, a globalizáció viszonyairól, új módszertanok jelentek meg, és most már könnyebben felismerünk néhány jelentős jövőbeli kockázatot is. Ezért nagyon időszerű az a vita, amit a nemzetgazdasági tárca kezdeményezett. Bízom benne, hogy ez az első lépés, és a következő időszakban a meginduló párbeszéd mellett az iparpolitika más területeiről is elindul az egyeztetés.” - mondta el az elemző. A tárca 2011. augusztusig várja emailben az érdeklődők észrevételeit, javaslatait a három publikált tanulmányhoz. Kérdésünkre, hogy a későbbiekben várható-e visszajelzés az észrevételekre, anyagokra, illetve ezek alapján hogyan folytatódik a vita, a minisztérium sajtóosztálya lapzártánkig nem válaszolt.
Betti (28) egyetért Kopits György értékelésével Magyarország elmúlt 10-11 évéről, miszerint az ország számára ez egy elveszett évtized volt, ami céltalanul, irány nélkül áradt, mindig a következő problémára figyelve, fókusz nélkül. “A 3,7 millió aktív dolgozó ma egy másik Magyarországon él, mint az eltartott 6,4 millió ember, ráadásul a dolgozók megítélését tovább árnyalja a szürke- és feketezóna, a közszféra és a részmunkaidő. Akik dolgoznak, azok nem értik a ‘másik Magyarország’ dilemmáit, a nem munkából, hanem transzferekből és járadékok valamilyen formájából élőket, miközben ebben a kategóriában sokszor objektív tudáshiány az oka a lemaradásnak. A ‘90-es évek válasza a foglalkoztatási kihívásra az inaktiválás volt, ez fulladt ki az ezredfordulóra, de új stratégia nem született. A kormányok egymás után bukdácsolnak krízisről krízisre, nem merik lerombolni a népről alkotott mítoszaikat, miközben új programot sem adtak az országnak. Úgy tűnik, ez a Jenga ebben a ciklusban dől vagy dőlt le, de olyan jövőképet még mindig nem látunk, ami kivezetne a foglalkoztatási krízisből. A deklarációk iránya jó, de magában csak üres ígéret. Addig pedig marad a folyamatos hitelmegújítás, jobb híján.” - mondta el az elemző.
Évekkel öregítheti az agyat a rövid alvás
Akár hét évvel is öregítheti az agyat a túl sok alvás, csakúgy mint a túl kevés - erre jutottak brit kutatók. Vizsgálódásukhoz az úgynevezett Whitehall II tanulmány adatait használták, melyek több mint ötezer, 35 és 55 év közötti alany alvásidejét rögzítették öt év távlatában, továbbá az alanyok szellemi teszteredményeit.A mostani elemzés végeredménye: a hat óránál kevesebbet és a nyolc óránál többet alvók rosszabbul teljesítettek a szellemi feladatok megoldásában, mint az átlagosan 7 órát alvók. Előbbiek agyának csupán a memóriáért felelős része nem működött rosszabbul.
A bő ötezer alany közül a nők 25, a férfiak 18 százaléka aludt átlagosan 6 óránál kevesebbet, 8-nál többet pedig a nők 7,4, a férfiak 8,6 százaléka.
“Az alvás hossza általánosan csökken a kor előrehaladtával, ahogy a szellemi működés is hanyatlik” - mutatott rá a kutatást vezető Jane Ferrie, a University College London tudósa. Hozzátette, hogy sokkal erőteljesebben kellene tudatosítani a közegészségügynek az emberekben az alváshossz fontosságát, amely jóval kisebb figyelmet kap, mint például a dohányzás vagy az alkohol.
“Az alvás fontos sejtszinten, hogy megszabaduljanak a salakanyagoktól és feltölthessék energiaraktáraikat, továbbá a memória rendezésében” - idézte Ferrie-t a The Daily Telegraph című brit lap.
Már tudom, hogy lélekben miért vagyok nagypapa, gecisokat alszom.
Nelli (24) örömmel fogadta az április végi 666,2 milliárdos hiányadatot, hiszen ez megerősítheti a Nemzetgazdasági Minisztérium megtépázott hitelességét, ami középtávon szűkítheti a hazánk irányába kétségkívül létező befektetői bizalmatlanságot és ösztönözheti a nemzetközi hitelminősítő intézetek újraminősítési eljárásának megkezdését. “Kiemelkedően fontos, hogy a következő havi adatok is alátámasszák ezt a pozitív trendet, mert a strukturális egyenleg hiánya mindenképp negatív pont a megítélésünkben, így a költségvetés finanszírozási képességét minden eszközzel demonstrálnunk kell. Ezért számított jó üzenetnek a sikeres dollárkötvény-kibocsátás is.” - mondta el az elemző.
Gyöngyi (28) aggályosnak tartaná, ha Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár aktuális javaslata szerint beolvasztanák a Budapesti Corvinus Egyetemet az Eötvös Loránd Tudományegyetembe. Amellett, hogy a mindkét intézményben futó képzések összehangolása a szociológiától a gazdasági tárgyú képzésekig egyedi képzési értékek elvesztésével járna, az európai hírű közgáz megszüntetése rossz üzenet lenne a haza felsőoktatási piac kiszámíthatóságáról. “Egyetlen nagy ‘Budapest-egyetem’ megvalósításának lenne értelme, ez egy értelmes, megvitatható koncepcionális javaslat lenne a fenntartói, adminisztatív erőforrások jobb kezelésére. A nemzetközi piacon több példát is találunk erre, hasonlóan működik például London felsőoktatása is. A most kiszivárgott javaslat erőforrások és kiemeneti minőségek összevetése, munkaerő-piaci tesztek összefoglaló értékelése nélkül inkább blöffnek tűnik.” - mondta el az elemző.
A Londonos rész nettó marhaság. UCL, KCL, Imperial, St Mary’s, LSE, hogy csak a legfontosabbakat említsem az önálló londoni egyetemek közül.
Újságírói kérdésre Gyöngyi kifejtette, hogy az egységes ‘Budapest-egyetem’ modellt néhány fővárosi intézmény önszántából való kimaradása mellett is racionálisnak tartaná megszervezni. “Londonban sem tagja a University of London rendszerének minden londoni felsőoktatási intézmény, de a résztvevő 19 egyetemi intézet és 12 kutatóközpont összességében profitált az egységes működtetésből, így tud a teljes struktúra összesen több, mint 135,000 hallgatót kiszolgálni. Fontos kiemelni, hogy ez csak akkor működik, ha rugalmas, alkalmazkodóképes rendszer működik, amelyhez csatlakozhatnak és amelyből önállósulhatnak tagintézmények, ha úgy döntenek. A londoni példa nyitottságát jól mutatja, hogy az egységes struktúra mellett is meg tudott maradni önálló egyetemi márkaként a London School of Economics, vagy épp a King’s College” - tette hozzá.
